Elszr 7 vesen lltam jgen. rdekes mdon hamar belejttem, 1--2 ess kr utn mr tudtam menni. Majd az vek sorn minden tlen elmentnk korcsolyzni, de mr 8 vesen elhatroztam: korcsolyzni szeretnk. Anyu nem akarta engedni, mondvn, hogy drga s nincs a kzelben jgplya, kell hozz hajlkonysg is.
Majd jtt az akrobatika. Ezt 5. elejn hagytam vgleg abba. Egy "betegsg" volt az oka, mely egy letre megpecstelt. Gyengk az izmaim s az izleteim, nem sportolhatok ilyet. Pedig akkoriban nagyon szerettem. De hiba, nem futhatok, nem goguolhatok, nem ugorhatok...
Majd hatodikban, mikzben testnevels rn a tbbiek futottak, felkltek valamirt engem a tanriba, s kzben sszefutottam egy msik tanrral, aki a kezembe nyomott egy hrdetst. Az iskola korcsolya "tbort" indt, ami annyit tett, hogy egy bizonyos napon, egy bizonyos sszegrt behordanak minket Pestre korcsolyzni. Itt kezddtt.
Ott ismertem meg Galambos Ritt s Csszr Vikit, kik mra mr az edzim.2 jrtam be iskolval, de mivel mindig voltak jak, ezrt nem sokat haladtam. Az utols krt mr egy hazugsggal elintzte a szervez tanr, az nem kerlt sorra, de a lnyok kiosztottak mindenkinek egy paprt a kln edzsekrl s a nyri tborrl.
Ez csaupn egy olyan fordulat volt, hogy nyron elmentem abba a tborba. Szemlyesen tallkoztam egy lnnyal, akit az eltt a neten ismertem meg, megismertem a hgt, majd felzrkztam hozzjuk.
Idn - hetedikesen - kln rkra jrok, s csoda csodt kvetve gyorsabban haladunk az anyaggal, mint amit el tudunk kpzelni, hamarosan szimpla ugrsokat vesznk, s ez nagy sz. Nlam, legalbbis.
Visszatrve a betegsgemre, valban nem korcsolyzhatnk, de ezt nem fogom otthagyni. 2.-os korom ta ez volt az lmom, s nagy vben letojom, ha llandan ezzel csesztetnek tesin, mikor flrelk, mert igen, nekem ez fj, ha tudnk mennyire, de magamat teszem tnkre, de ez nem rdekel, hogyha az oka a korcsolya! |